2018. július 23., hétfő

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül:
Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!”
(Zsolt 132,13-14
)

Mi, emberek szeretjük a szép helyeket. Jó dolog elmenni ismeretlen tájakra és felfedezni új helyeket, de igazán mégis az a hely a legfontosabb, számunkra, melyet otthonunknak nevezünk. Útjainkról mindig oda térünk vissza, ott nyugszik meg a lelkünk, oda kötődünk. – Jó olvasni, hogy mindenek Teremtője, a Siont választotta lakóhelyül. De nem maga miatt. Nem is azért, mert minden másnál szebb és kedvesebb volt; hanem azért, mert ott akart találkozni az övéivel. Izrael népe számára nem volt ennél szentebb hely. Ez volt a lelki otthon, ahol igazán átjárta életüket az Úrral való közösség. Ahol Ő volt, ott találtak lelki békére és biztonságra. Oda építették a szent templomot. – A földi köveket azonban a világ viharai többször is lerombolták. Mára nem maradt belőle más, mint egy siratófal. De azt a sarokkövet, akit a Sionon tett le Isten: az Úr Jézus Krisztust, nem mozdíthatja el senki, mert reá vetette Atyánk a világmindenség alapjait. Azt kéri tőlünk, hogy életünk kövét nemzedékről nemzedékre reá helyezve épüljünk bele a lelki házba. Ha valóban a gyermekei vagyunk, oda vágyik a lelkünk, mert ez az otthonunk, ahol az Atya, a Fiú és Szentlélek lelki testvéreinkkel együtt haza várnak minket.

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.