2016. március 31., csütörtök

„Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.”
(Zsolt 21,8)

Különleges, emberileg megmagyarázhatatlan dolog a bizalom. Amíg kicsik vagyunk, addig olyan őszintén tudunk odafordulni mások felé. Felnőve a bizalmatlanság lesz jellemző tulajdonságunk azokkal szemben is, akikre mindig és mindenben számíthattunk. Szeretnénk bízni, de csalódásaink visszatartanak. Pedig az Úr azt várja el tőlünk, hogy olyan odaadással ugorjunk atyai kezébe, ahogy a kisgyermek biztos benne, hogy édesapja nemcsak feldobta, hanem el is fogja kapni. – Dávid így tette le életét az Úr kezébe harcaiban. Szemernyi kétség sem volt benne, ezért volt ő Isten választotta a trónra. Nagypénteken azonban ennél milliószor nagyobb történt. A Mennyei Herceg tette le életét a kereszten az Atya kezében, mert bízott benne, hogy a halálban sem ragadhatja őt ki onnét semmiféle hatalom. – Aki az Úrban bízik, újra Isten gyermekévé lett Krisztusban. Vétkei eltöröltettek. „Szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.”

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.