2017. december 24., vasárnap

Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.”
(Zsolt 107,8-9
)

Naponként megéhezünk és megszomjazunk. Milyen nagy örömmel hallotta a samáriai asszony az Úr Jézustól, hogy aki abból a vízből iszik, melyet ő ad, annak nem kell többé merítenie. Bizony nagy kincs keleten a víz. Különösen az élő víz. A csodák az Ó- és Újszövetség népének életében sokszor megismétlődtek az évezredek során, de sosem voltak állandóak. Víz fakadt a kősziklából, megédesedett a keserű víz, akkor esett, mikor a próféta az Úr szavára esőért imádkozott, tele lett az árok a szomjúság idején. De az idők teljességekor mennyei Atyánk az élő víz forrását árasztotta ki a világra. Kegyelme és szeretete Krisztusban mindenkit felüdített, aki hajlandó volt meríteni. A Fiú, az örök életre buzgó forrás kiáradt a világra. Csoda volt karácsonykor való érkezése; csoda egész élete, értünk hozott egyszeri és tökéletes áldozata, feltámadása és mennybemenetele. Igen, eljött. Igen, megváltott. Igen, feltámadt és a mennybe ment. De újra eljövendő. A második karácsonyt várjuk, mikor visszatér majd az angyali seregek élén, hogy a tőle kapott élő víz mindörökké ott csobogjon bennünk. Adjatok hálát szeretetéért, velünk tett csodáiért.

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.