2017. szeptember 28., csütörtök

Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam:
Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!”
(Zsolt 95,10-11
)

Manapság is igen sokan hiszik azt, mint a pusztában vándorló izraeliták nagy sokasága, hogy következmények nélkül packázhatnak az Úrral. Megtették ezt számos alkalommal, míg végül elhangzott felettük az ítélet, hogy nem mehetnek be a hitetlenek az Ígéret Földjére. – Sok-sok csodával hívogat megtérésre az Úr, de egyszer elfogy a kegyelmi idő. Atyai szíve haza vár, de senkit sem kényszerít be a mennyek országába. A világ széles útja mellé oda helyezte Atyánk a keskenyet, a krisztusit. Járni viszont nekünk kell rajta, ha haza akarunk érni. – A mi nemzedékünk meddig bosszantja még az Urat állandó zúgolódásával? Testvér! Ne állj közéjük! Légy Józsué vagy Káleb, aki a többséggel szemben is felvállalja, hogy kinek hisz. Ha az Úrral jársz, akkor is meglátod mennyei örökségedet, ha körülötted minden összedől. Krisztus kézen fog és vezet, hogy célba érj.

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.