2016. december 24., szombat

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.”
(Zsolt 55,17-20)

Ha valaki bajban van, és segítségért kiált, azt nem elég egyszer tennie. Tudjuk jól, hogy aki komolyan gondolja, az nem hagyja abba, amíg nem érkezik meg a segítség. Mi se gondoljuk, hogy az imádság egyszeri alkalom. Aki az Úrhoz kiált, annak folyamatosan kell tennie, mert Isten azt szeretné tudni, vajon mennyire akarjuk őt ott látni mindennapjainkban. Dávid reggel, délben és este is kiáltott az Úrhoz. Állandó lelki kapcsolata volt vele, ezért szabadult meg az olyan helyzetekből is, ahol mások elvesztek. A szíve volt az Úré. Nem ő, hanem Isten épített egy kicsi, gyenge, jelentéktelen törzsszövetségből gazdag és hatalmas birodalmat. Végül minden ellenségét legyőzte, mert mennyei segítséget kapott hozzá. – A mai este a mennyei segítségnyújtás ideje. Mindazok szívében, életében, akik szüntelenül az Úrhoz kiáltanak, ma is megszületik az Úr Jézus. Dicsőséges mennyei király jön a szabadításunkra, akié minden hatalom. Ezért lényegtelen, mennyien vannak ellenünk. A jászolnál igazán sosem voltak sokan. És a keresztnél sem. Csak azok, akiknek kész volt a szívük. Ezért a kérdés számunkra ma így szól: Akarsz megváltozni? – Akkor itt az ideje, hogy hátra hagyva a világot, Jézussal járd az utad!

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.