2016. november 16., szerda

„Nem feddelek meg véresáldozataidért,
sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.”
(Zsolt 50,8-9)

Néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen természetes volt az emberek előtt, hogy nem csupán a császárnak kell megadni, ami neki jár, hanem Istennek is. Ha az emberek szűkölködtek is, az Úrnak szánt adományokat önként hozták. De tudjuk jól, hogy mindig voltak olyan idők, mikor megtagadták az elvárást, vagy csúfot űztek az Úrból, mikor sántát, vakot, beteget, hitványat vittek áldozatul. Olyan volt ez, mint manapság a régen lejárt, semmire sem jó pénzek a perselyben vasárnaponként. Az is koppan, de Isten látja. Az igazi szörnyűség azonban akkor történik, mikor jönnek a bajok. Már vinné az ember az áldozatot, de az Úr nem fogadja el, mert betelt a mérték, nincs többé kegyelem. Ezért addig tárd ki a szíved az Úr előtt, amíg lehetőséged van rá! Addig menj hozzá, amíg a kegyelmes Jézus Krisztus zörget szíved ajtaján! Ma még kér. Ma még oda viheted elé életed égőáldozatul.

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.