2016. október 9., vasárnap

„Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.”
(Zsolt 44,23
)

A pogány világ képtelen elfogadni azt, ha valaki nem hódol neki. Márpedig az istenfélő ember nem hódol másnak, csak az Úrnak. Amit a zsoltárban olvasunk, az nem nagyotmondás. A világ kezdetétől annak végéig a kiválasztott gyülekezet számos tagja nyeri el a mártírok koszorúját. Egyiptomtól Asszíriáig, a babilonoktól a perzsákig, a görögöktől a római császárokig mind azt gondolták, hogy a hitben járó ember nem más, mint engedelmes bárány, akit először nyírni kell, utána pedig levágni. Nem szolgál semmi másra Isten népe, mint hogy őket hizlalja. Ma is számos olyan ország van a modern világban, ahol Jézus Krisztus követőjének lenni halálos veszedelem. Az Úrnak mégis mindig van népe, mert nemcsak bárány, hanem Pásztor is van, aki nem hagyja az övéit. Ezért a halál árnyékának völgyében járva sem kell félnünk a gonosztól. Amit Krisztusban kaptunk, azt senki sem veheti el. Luther így vall erről a 390. dicséret 4. versében: „Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; Velünk az Úr táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez ő nekik? Miénk a menny örökre.”

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.