2016. október 2., vasárnap

„Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot,
és nem a saját karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és a te karod,
a te orcád világossága, mert kedvelted őket.”
(Zsolt 44,4)

Milyen büszkén szoktuk mutogatni másoknak azt, ami a miénk. Elmondjuk, hogy mi dolgoztunk meg érte, mi győztünk le komoly ellenfeleket, szóval megérdemeltük. De ha visszagondolunk, akkor felrémlik valahol, hogy nem is volt az olyan egyszerű. Volt az utólag olyan simának tűnő történetnek egy fordulópontja, mikor a javunkra billent a mérleg. Mintha egy láthatatlan kéz megérintett, és erőt adott volna a nehézségek között. – Erről tesz bizonyságot a zsoltár. Izrael népe nem azért tudott győzni nálánál erősebb népek felett, mert olyan nagyszerűek voltak mindenben, hanem csupán azért, mert velük volt az Úr. Ő adta a győzelmet és a sikert, mikor eldőlt, merre billen a mérleg nyelve. – Mi magunk is olyan sokszor könyörgünk esélytelen helyzetekben a sikerért. Aztán mikor megadja az Úr, mások előtt már mi magunk vagyunk, akik győzelmet arattak. Pedig a diadal Jézus Krisztusé, aki azért jött erre a földre, és vívott értünk halálos harcot, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. 

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.