2016. június 8., szerda

„Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér,
amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát,
másképpen nem közelít hozzád.”
(Zsolt 32,9)

Döbbenetes és elgondolkodtató. Ilyenek lennénk – mi emberek – Isten előtt? Sajnos, igen. Egész történelmünk azt mutatja, hogy állandóan kantárra és zablára volt szükségünk, hogy ne rohanjunk féktelenül a halál szakadékaiba. Az Ószövetség többek között zablának is nevezi Isten törvényét, amely fékez és irányít minket. Milyen elszomorító, ha valóban olyanok vagyunk, mint egy megvadult ló, vagy éppen csökönyös öszvér, aki csak akkor engedelmeskedik, ha olyat tesznek vele, ami fáj. Mennyei Atyánk Jézus Krisztusban szeretni és tanítani, nem fegyelmezni akar minket Szentlelke által. Aki megérti a halk és szelíd szót, és követi a jó pásztort, annak békessége lesz az Úrral. Aki viszont nem, aki szilajul vágtat tovább, annak marad a kantár és a zabla. Melyiket választod?

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.