2019. február 10., vasárnap

Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?
Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?
Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez,
senki sem marad büntetlen, aki megérinti.”
(Péld 6,27-29
)

Vannak cselekedetek, melyeknek pontosan tisztában vagyunk a várható következményeivel, mégis megtesszük, mert az ember az Éden óta inkább hallgat a kísértőre, mint az Úrra. Egyszerűen érthetetlen, miért, hiszen józanul gondolkodva pontosan látszik, hová vezet az út. Aki tüzet hord a kebelében, vagy aki parázson jár, az meg fog égni. Elég egyértelműen fogalmaz a Biblia. – Mai Igénk arról az általános jelenségről szól, mely évezredek óta a bűnös ember sajátja, hogy nem elégszik meg azzal, ami az övé, hanem az is kell, ami a másé. A parázna vágy azonban nem egyszerűen testi kapcsolatot jelent valakivel, aki nem hozzánk tartozik, hanem a lélekben elkövetett hűtlenséget is. Egy ember sosem elég hozzá. Nem csupán akarni kell az egyiknek, hanem ajtót nyitni is a másiknak. Mennyi és mennyi családban okozott rettenetes tüzet a felkorbácsolt gerjedelem. Egy ideig úgy tűnt, sikerül titokban tartani. A parázs azonban fellobban, és a tűz azokat is megégeti, akik a közelében vannak.  – Kísértés mindenkit ér, de nem kell a sátánra hallgatni, mert van, aki megmentsen tőle. A mi Urunk, Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy a hűség lángját lobbantsa fel bennünk, amely nem éget, hanem világít és melegít. Ennek fényében kincsnek és felcserélhetetlennek látjuk azt, akit Isten ajándékként állított mellénk.

Kedves Testvérünk, gyülekezetünk honlapja a www.veresiref.hu címen érhető el.