„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)
Milyen jó lenne egyszerűen kikerülni azokat a helyzeteket, melyek kellemetlenül érintenek. Sokszor nem is magunknak kérünk kedvezményeket, hanem azoknak, akik fontosak nekünk. Szeretnénk őket óvni a bajtól. Pedig nem minden próba van a kárunkra. Sokat azért ad az Úr, hogy tanuljunk belőlük, megtisztuljon az életünk, többé legyünk általuk. – Jézus Krisztus főpapi imádságában tanítványaiért könyörög. Nemcsak azt tudja, hogy mi vár rá néhány óra múlva, hanem tisztában van azzal is, hogy az övéinek milyen próbákon kell keresztül menniük a következő napokban. Mégsem a próba megszűnéséért könyörög az Atyához, hanem azért, hogy adjon nekik erőt és kitartást a gonosszal szemben vívott harcokban. Mert a nemes harcot Jézus követői nem spórolhatják meg maguknak. A világnak látnia kell az életünkön keresztül, hogy akik az Úrban bíznak, azok eleshetnek, de fel fognak állni, mert Üdvözítőjük maga könyörög értük az Atya Istennél. Jézus nem a világi dolgainkat akarja halmozni, hanem a lelkünkért hadakozik. Az előttünk álló ünnepben meg akarja mutatni, hogy javunkra válhat a nagy keserűség, a betegség és a bezártság is, mert Isten tudja, mit akar kiformálni ezekből a világban, népünk körében, gyülekezetünkben, családunkban és a személyes életünkben. Ha benne bízunk, a próbák megerősítenek arra, hogy ne csupán elvárjuk, hogy értünk könyörögjenek, hanem mi viszünk majd másokat az Úr elé, hogy ők is érezzék és lássák meg szabadítását.
