Húsvéti levél

„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?”
(1Kor 15,12)

Olyan világban élünk, amely mindent megkérdőjelez. A tényeknek, sőt a saját szemének sem hisz a mai ember. Hogyan fogadná akkor el azt, ami évezredek nemzedékeinek adott erőt és vigasztalást? A tanúk szaván csak nevet. Igazából semmiben sem hisz a pillanatnyi érdekeken túl. – Pedig Jézus Krisztus halála és feltámadása az egész embervilág jövendőjét változtatta meg. A bűn és a halál rabságából mutatott és mutat ma is kiutat azoknak, akik többre vágynak a múlandónál. Húsvétkor sem mindenki hitt, aki szembesült Krisztus feltámadásával. A katonák pénzért eladták az igazságot. A főpapok első kézből értesültek, de megkeményítették a szívüket és másokat is a hazugság terjesztésére bíztattak. Az asszonyok bizonytalankodtak, az emmausi tanítványok órákon keresztül nem ismerték fel az Urat, az apostolok csak döbbenten álltak a Feltámadott előtt. Aztán szétszakadt a korabeli zsidó társadalom hívőkre és elutasítókra.
Pál apostol azonban évtizedekkel később nem az elutasítókról ír levelében, hanem azokról, akik hívőnek mondják magukat, mégis tele vannak kételyekkel. Kijelenti, hogy csak az lehet Krisztusé, aki számára valóság a feltámadás. Nincs részleges keresztyénség, hogy bizonyos dolgok beleférnek a filozófiámba, mások viszont nem. Az első század közepén alakuló gyülekezetek egy részében olyan tanok terjedtek, hogy a feltámadás csak misztikusan, lelkileg történt meg, nem valóságosan. Mások úgy gondolták, hogy a feltámadás csak Krisztussal történt meg, másokkal nem fog. – Pedig a húsvéti hit titka Jézus Krisztus azon kijelentése, hogy: „én élek, és ti is élni  fogtok” (Jn 14,19b). Ez a mi reménységünk, mely túlmutat a földi életen, egészen a mennyek országának boldog örökségéig. És a feltámadott Krisztust látva nem számít, hogy mit mondanak mások, mert már ő él bennünk.

FL​​​

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.