Milyen csodálatos örömhír a reménytelenségben sínylődők számára, hogy az Úr nem hagyja magára az övéit. Már a bűneset után határozott terve volt a szabadításra. Ha évszázadok, évezredek teltek is el, a terv csak haladt előre, de nem a világ, hanem Isten szabályai szerint. Évszázadokkal Jézus Krisztus érkezése előtt Mikeás próféta már megírta, hogy hová és milyen körülmények közé érkezik a szabadító. A júdeai Betlehembe, ahol valósággá lesznek Isten ígéretei. És úgy lett. Az Úr Jézus megérkezett, a Békesség Fejedelmének jöttét angyali seregek hirdették. „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,9-12). Jézus közöttünk lakott, megmutatta csodálatos hatalmát, áldásaival elhalmozott, önmagát adta áldozatul, hogy bűnbocsánatunk és örök életünk legyen. De feltámadt, a mennybe ment, és ígérete szerint eljövendő.
Közeledik a második karácsony, mikor minden nép meghajol majd előtte, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya dicsőségére. Összegyűjti választottait minden népből és minden időből, hogy szeretetével és békességével ajándékozza meg az övéit örök országában. Ez lesz az igazi békesség, hiszen eltörli a bűnt és a halált is. Ott lesznek mindazok, akik szeretik őt. Bárcsak mindannyian találkoznánk nála! Az az igazi ünnep, ahol ott vannak mind Krisztusunkkal az Atya áldottai.