„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
(Gal 5,22-23)
Végre elérkezett a gyümölcsérés ideje! Micsoda öröm a saját kezünkkel leszedni valamit a fáról vagy a bokorról, ami olyan ínycsiklandó módon hívogat arra, hogy beleharapjunk. Hát még az íze! Egyáltalán nem olyan, mint amit télen lehet venni az üzletekben, és tudjuk róla, hogy távoli országokból, zölden leszedve szállítják ide, hogy ne a napon, hanem érlelő kamrákban kapja meg a színét. Nem is hasonlít az ízük arra, amit éretten a fáról szednek. Az igazi gyümölcs az, ami magától érik Isten áldott napja alatt. Annak van olyan íze, amivel szerető mennyei Atyánk akar megajándékozni minket.
Tudtad, hogy a Léleknek is van gyümölcse? A gonosz léleké keserű, savanyú, rossz ízű, amit nem szeretne megkóstolni senki. Pál apostol azonban Szentlélek gyümölcseiről beszél, melyek megízesítik az életet. Milyen szép gyümölcskosár, amit felsorol nekünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Gondold csak el, hogy amit termünk, azt eszik, akik körülöttünk élnek; és amit ők adnak, az lesz a miénk. Vajon ezek a gyümölcsök lennének, melyeknek örülnénk, és ők is örülnének, vagy keserűen elhúznánk rá a szánkat?
Jézus Krisztus azért küldte el hozzánk Vigasztaló Szentlelket, hogy ebben a termőre forduló szép időben a jó gyümölcsök jelenjenek meg életünk ágain. Milyen jó az, amikor szeretnek, együtt örülsz másokkal, békesség van a szívedben, áthat a szelídség, nemet tudsz mondani a rosszra. Olyankor Isten, a mi mennyei Atyánk is örül, mert az életed jót terem és mások is részesei akarnak lenni. Ezért hát ezen a Pünkösdön állj ki az árnyékból Isten szeretetének szent napsugara alá, és érj meg egy jóízű életre! Amilyen lelki gyümölcsökkel te kínálsz másokat, azzal fogják viszonozni. Olyanokat adj, hogy mikor visszakapod, te is örülhess neki!
